brOKen (PICTURE)

brOKen 5.

Tegnap éjjel ráírtam. Sok boldogságot kívántam neki, és a barátnőjének. Örülök, hogy az a lány is talált magának boldogságot, legszívesebben megmondanám neki, hogy ölelje, csókolja helyettem is, ha már nekem nem sikerült megfognom őt. Kiengedtem a kezeim közül, hagytam elmenni. De majd évek múlva ráírok, és rájön, hogy mit hagyott ki, mikor éreztette velem, hogy nem vagyok fontos. Pedig én elhittem neki a hazug szavait, miszerint szép, erős vagyok, és ha adnék egy esélyt az életnek, lehetnék  boldog is. De nem baj, most visszazuhantam oda, ahonnan segített felállni... És most itt vagyok, lent a padlón, újra...

brOKen 4.

Egy hete nem beszéltünk, de én tartom magam. Ha kell egy hónapot is várom, de tudom, akkor se fog írni nekem. Talán mégsem vagyok olyan fontos neki, mint ő nekem. Láttam Twitteren, hogy boldog, a haverjaival bringázik. Boldog. Boldog nélkülem... Pedig egy héttel ezelőtt még azt monta, fontos vagyok neki. És én elhittem, mert mi mást csinálhattam volna? De túl naív voltam és azt hittem, egyszer én is lehetek boldog, élhetek úgy ahogy szeretnék...

brOKen 3.

5 azaz öt napja nem beszéltem vele. Nincs erőm ráírni, nem tudom kordában tartani az érzéseimet, de most mégis sikerült. Lehet, hogy nem ez a legjobb megoldás... Ki fog törni belőlem minden, amit az utóbbi két évben elfojtottam, mintha lényegtelen lenne... Párszor már megpróbáltam elmondani, megbeszélni, de az illető kiakadt, hogy mennyi bánatom van. Pedig amiket néha mondok, az a problémáim 1/324-e. A pszichomókus meg abból csinál pénzt, hogy nekem lelki problémáim vannak... És elkér érte 7.000-8.000 forintot... Az a munkája, hogy végighallgatja a jelentéktelen problémáidat, aztán felír egy nyugtatót, elkéri a pénzt és szervusz... Hát cseszd meg.. Jó nyilván van kivétel, van aki szívből dolgozik, de a többséget ez nem érdekli...

brOKen 2.

4, azaz négy napja nem beszéltem vele. Talán az én butaságomból, az én érzékenységemből. Megígértem neki, hogy többet nem írok. És ehhez tartom is magam. Tudja mennyire érzékeny vagyok, de nem érdekli. Az érzéseimet senki nem veszi figyelembe, csak én másokat. Én ilyen vagyok, meghallgatom mások nyavalygását, de a saját problémáimra nem marad időm. Ezért tört ki belőlem azon az éjszakán minden. Elmondtam neki a legféltettebb titkomat, a gyengeségemet. Ő megnyugtatott, szerinte nem vagyok gyenge, de én csak mondtam és mondtam, kiadtam magamból mindent. Ő is elmondott pár dolgot, de ez mi ahhoz képest, hogy én azt mondtam el neki, amit eddig soha senkinek....

brOKen 1.

Van egy érzés mi fogva tart. Talán szerelem, talán vonzódás. Ha meghallom a nevét elfog a bizsergés, boldog leszek, de mégis fájdalommal teli. Érzem, hogy nem lehet az enyém. Amikor csak egyedül vagyok , begyógyszerezve fekszem. Úrrá lett rajtam a depresszió, szinte fogságba estem. Amikor az arcára gondolok, elsírom magam, egy sarokban zokogok, akár egy kétéves. Mintha elvették volna a játékomat. Egy hete ismerem, mégis több fájdalmat okozott, mint amit el tudnék viselni. Ha egy harmadik nem zavar be, talán összejöhettünk volna. De neki meg kellett kérdeznie, nekem meg írnom kellett neki. És mi az, hogy én is? Hát kapjátok be rosszakarók... Anyádnak megkellett volna nevelnie, lehetnél udvariasabb.. Szeretem őt, és segítek neki a drogproblémái miatt... Ha kell, az életemet kockáztatom miatta. Érzem, hogy fontos vagyok neki, , de ő még nem érzi, vagy ha mégis, nem tud mit kezdeni vele. Idő kell neki, amit tőlem meg is kap. Vicces, hogy majdnem három évvel idősebb, mégis én várok rá, nem ő rám. De én itt vagyok... Talán lelki szemetesládának használom, de nekem is kell valaki. Én egyedül vagyok.. Jó ott van a két barátnőm, de ők nem értik mi zajlik le bennem... Mióta azt mondták, hogy ez csak egy hirtelen fellángolás, azóta alig beszélek velük. Nem vagyok bunkó, de az érzéseimben nem kételkedhet senki... Már csak a dalszövegek maradtak nekem és egy fülhallgató. A zenébe menekülök,mert félek a világtól, félek az érzéseimtől, félek a csalódástól.